A sarkkör felett, a Norvégiától északra fekvő Svalbard szigetcsoport található, amely a szárazföldi Norvégia és az Északi-sark között félúton helyezkedik el. Ez a terület fagyos, hegyes és távoli, otthont adva több száz jegesmedvének és néhány ritka településnek. Az egyik ilyen település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. A település közelében, egy leállított szénbányában található az Északi-sark Archívum (AWA), egy földalatti adatkezelő hely, ahol az emberek pénzt fizetnek, hogy adataikat filmre rögzítsék és a pinceraktárban tárolják, potenciálisan több száz éven keresztül. Rune Bjerkestrand, az archívum alapítója, aki vezet minket a belső helyiségekbe, elmondja: „Ez egy hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információk túléljék a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”
A sötét alagúton haladva, a régi sínpályát követve 300 méter mélyen az hegy oldalába, megérkezünk az archívum fém ajtajához. Az ajtón belül egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyik csomag filmtekercseket tartalmaz, amelyekre az adatokat rögzítik. Bjerkestrand azt mondja, hogy „ez sok emlék, sok örökség”, és hangsúlyozza, hogy az archívumban digitális műalkotások, irodalom, zene, mozgóképek és sok más egyéb található. Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta több mint 100 betét érkezett intézményekből, cégekből és magánszemélyektől több mint 30 országból. A digitalizált tárgyak között szerepelnek 3D-s szkennek és modellek a Taj Mahalról, a Vatikáni Könyvtárból származó ősi kéziratok, a Földről készült műholdas megfigyelések, valamint Edvard Munch híres festménye, a Sikoly.
Az AWA kereskedelmi működésű, és a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek vezetője szintén Bjerkestrand. Az archívum elképzelése a közeli Globális Magbank inspirációjából származik, ahol a termények helyreállíthatók természeti vagy ember által okozott katasztrófák után. „Ma sok kockázat fenyegeti az információkat és az adatokat” – mondja Bjerkestrand. „Vannak terrorizmus, háborúk, kibertámadók.” Szerinte Svalbard tökéletes hely egy biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Nagyon messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól és katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb!”
A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek biztonságos tárolására évszázadokon át. Ha a globális felmelegedés miatt a vastag sarkvidéki permafroszt megolvad, az archívum még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze tartalmát. A kamra hátsó részében egy másik nagy fém doboz található, amely a GitHub Kódarchívumát tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt rögzített több száz tekercs nyílt forráskódot, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapkövei. A programozási nyelvek, AI eszközök és minden aktív nyilvános adattár is itt található, amelyet 150 millió felhasználó írt.
Kyle Daigle, a GitHub vezérigazgató-helyettese elmondja, hogy a szoftver jövőjének biztosítása rendkívül fontos az emberiség számára, mivel ez a mindennapi életünk szempontjából kritikus fontosságú. A Piql központjában, Norvégia déli részén, az adatfájlokat fényérzékeny filmre kódolják. „Az adatok bit- és bájtsorozatok” – magyarázza Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője, miközben a film egy hengeren átfut az ujja között. „A kliensek adataiból származó bitek sorozatát képekké alakítjuk. Minden kép körülbelül nyolcmillió pixelt tartalmaz.” Miután ezeket a képeket exponálták és kifejlesztették, a feldolgozott film szürkének tűnik, de közelebbről nézve apró QR-kódok tömegére hasonlít. Az információt nem lehet törölni vagy megváltoztatni, és könnyen visszanyerhető.
A hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatos egyik kulcsfontosságú kérdés, hogy az emberek megértik-e, mi lett megőrizve és hogyan lehet visszanyerni, évszázadokkal később. A Piql ezt is figyelembe vette, ezért olyan útmutatót is nyomtatnak a filmre, amelyet nagyítani és optikailag olvasni lehet. Napról napra több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztetnek egy potenciális „digitális sötétkorra”, ahogy a technológiai fejlődés elavulttá teszi a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a most használt fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD meghajtók a múltban. Számos cég kínál hosszú távú adatmegőrzést, a legelterjedtebb forma a mágneses szalagos kazetták, az úgynevezett LTO (Linear Tape Open), de újabb innovációk ígérik, hogy forradalmasítják az információk megőrzésének módját.
Például a Microsoft Project Silica nevű kezdeményezése 2 mm vastag üvegpanelek kifejlesztésén dolgozik, amelyekre erős lézerekkel adatdarabokat lehet átvitelni. Eközben a Southamptoni Egyetem tudósai létrehozták a 5D memóriakristályt, amely a humán genom rekordját megőrizte. Ez is a Memory of Mankind archívumban található, amely egy másik pinceraktár, ahol történelmi dokumentumokat őriznek egy osztrák sóbányában. Az Északi-sark Archívum évente három alkalommal fogad betéteket, és amikor a BBC munkatársai látogatást tettek, a veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak az utolsó tekercsek között, amelyeket a pinceraktárba helyeztek. Christian Clauwers fényképész, aki a tengerszint-emelkedés által fenyegetett csendes-óceáni szigeteket dokumentálta, szintén hozzátette munkáit. „Rögzítettem felvételeket és fényképeket a Marshall-szigetekről, amelyeknek a legmagasabb pontja három méter, és hatalmas hatással vannak rájuk a klímaváltozás” – mondta. Joanne Shortland, a Jaguar Daimler Heritage Trust örökségi gyűjteményeinek vezetője, aki történelmi autóm modellek rajzait és fényképeit helyezte el, azt mond
