Uranusz holdjainak új kutatása életlehetőségeket vet fel

A bolygó, amelyet Uránusznak hívunk, és az öt legnagyobb holdja talán nem olyan kihalt és steril világ, ahogyan azt a tudósok eddig gondolták. Egy új kutatás szerint ezek a holdak akár óceánokat is rejthetnek, és elképzelhető, hogy képesek lennének életet is támogatni. A legtöbb információ, amelyet eddig Uránuszról és holdjairól tudtunk, a NASA Voyager 2 űrszondájának köszönhető, amely 1986-ban járt a bolygó közelében. Azonban a legújabb elemzések azt mutatják, hogy a Voyager látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami félrevezető képet adott a bolygóról és annak holdjairól.

Uránusz a Naprendszer külső részén található, gyönyörű, jeges gyűrűs világ, amely a legnagyobb hidegben lévő bolygók közé tartozik. A bolygó különlegessége, hogy oldalára dőlve forog, mintha megdöntötték volna, így talán ő a legfurcsább bolygó a Naprendszerben. Az első közeli felvételeket 1986-ban készítette a Voyager 2, amely lenyűgöző képeket küldött vissza a bolygóról és öt fő holdjáról. A tudósok számára azonban még nagyobb meglepetés volt az a mérés, amelyet a szonda eszközei végeztek, és amely arra utalt, hogy az Uránuszi rendszer sokkal furcsább, mint azt korábban gondolták.

A Voyager 2 mérései azt mutatták, hogy a bolygó és holdjai inaktívak, ellentétben a Naprendszer más külsejével rendelkező holdakkal, amelyek geológiai aktivitást mutatnak. Ezen kívül Uránusz mágneses mezeje is furcsán torzult, a Nap felé nyomódott és összenyomódott. A bolygók mágneses mezője képes csapdába ejteni a bolygóról és holdjairól származó gázokat és egyéb anyagokat, amelyek geológiai aktivitás vagy óceánok eredményeként keletkezhetnek. A Voyager 2 azonban semmit nem talált, ami arra utalt volna, hogy Uránusz és holdjai élő világok lennének, ami óriási meglepetést okozott, hiszen ez ellentmondott a Naprendszer más bolygóinak és holdjainak jellemzőinek.

Az új kutatás azonban megoldotta ezt a hosszú évtizedek óta tartó rejtélyt, és azt mutatja, hogy a Voyager 2 egy kedvezőtlen időszakban haladt el Uránusz mellett. A kutatók megállapították, hogy éppen akkor, amikor a Voyager 2 átrepült a bolygó mellett, a Nap heves aktivitásban volt, amely erős napszél kialakulásához vezetett. Ez a napszél valószínűleg kifújta a bolygóról és holdjairól származó anyagokat, és átmenetileg torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint az új eredmények azt sugallják, hogy az Uránuszi rendszer sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondolták. “Lehetséges, hogy a holdak alatt óceánok rejlenek, amelyek tele lehetnek élettel” – mondta Dunn.

Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager program keretében, szintén izgatott az új eredmények hallatán. Jelenleg a Voyager küldetések projekt tudósa, és örömmel nyugtázta, hogy a 1986-ban gyűjtött adatokból új felfedezések születnek. Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies munkatársa, aki független a kutatócsoporttól, szintén izgalmasnak nevezte az eredményeket, és hangsúlyozta, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, mert azok között új felfedezések bújhatnak meg.

NASA tervezi, hogy egy új küldetést indít, az Uránusz Orbiter and Probe néven ismert űrszondát, amely közel tíz év múlva visszatér a bolygóra. Dr. Jamie Jasinski, aki a Voyager 2 adatok újraelemzésének ötlete mögött áll, elmondta, hogy a küldetés során figyelembe kell venni az új eredményeket az eszközök tervezésekor és a tudományos felmérés megtervezésekor. Az Uránuszra irányuló küldetés várhatóan 2045-re érkezik meg, és a tudósok remélik, hogy felfedezik, hogy ezek a távoli, jéggel borított holdak, amelyeket korábban halott világoknak hittek, talán életet hordozhatnak. A felfedezések és új eredmények révén a tudományos közösség egyre inkább közelebb kerül ahhoz, hogy megértse a Naprendszer ezen különleges részét, és hogy miként élhetnek ezek a potenciális életformák.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo