Új kutatás a Uranusz holdjain élet lehetőségét tárja fel

A Uranusz bolygó és annak öt legnagyobb holdja évtizedekig a tudósok által halott, steril világokként voltak elkönyvelve. Azonban új kutatások arra utalnak, hogy ezek a holdak valójában óceánokat rejthetnek, sőt, akár az élet fenntartására is képesek lehetnek. A mostani felfedezések jelentős részét a NASA Voyager 2 űrszondája szolgáltatta, amely közel negyven évvel ezelőtt látogatta meg a bolygót. Azonban a legújabb elemzések szerint a Voyager 2 látogatása egy erőteljes napvihar idejére esett, ami torzította a bolygóról és holdairól alkotott képet.

Uranusz egy gyönyörű, jéghideg, gyűrűs világ, amely a Naprendszerünk külső területein található. Az egyik legnagyobb különlegessége, hogy oldalra dőlt a többi bolygóhoz képest, ami miatt talán a legfurcsább bolygónak számít. A Voyager 2 1986-os közelítéskor küldött vissza lenyűgöző fényképeket Uranuszról és annak öt legnagyobb holdjáról. A tudósok azonban még ennél is meglepőbb adatokat kaptak a szonda méréseiből, amelyek azt jelezték, hogy az Uranus rendszer még furcsább, mint korábban gondolták.

A Voyager 2 műszereinek adatai azt mutatták, hogy a bolygó és holdai inaktívak, szemben a Naprendszer más külső holdjaival. Ezen kívül Uranusz védelmező mágneses mezeje is furcsán torzult, a Nap felé összenyomódott és eltolódott. A bolygók mágneses mezeje csapdába ejti a bolygóról és holdairól kiáramló gázokat és egyéb anyagokat, amelyek óceánokból vagy geológiai aktivitásból származhatnak. A Voyager 2 nem talált semmit, ami arra utalt volna, hogy Uranusz és öt legnagyobb holdja steril és inaktív.

Ez a megállapítás hatalmas meglepetést okozott a tudósok számára, hiszen a Naprendszer többi bolygója és holdja aktívabbnak bizonyult. Azonban az új elemzés feloldotta az évtizedes rejtélyt: a Voyager 2 egy különösen kedvezőtlen időszakban haladt el Uranusz mellett. A legfrissebb kutatások arra utalnak, hogy amikor a szonda átrepült a bolygó mellett, a Nap heves aktivitása miatt erős napszél alakult ki, amely kifújhatta az anyagot, és ideiglenesen torzította a mágneses mezőt. Dr. William Dunn, a University College London kutatója szerint ez azt jelenti, hogy 40 éve téves képet alkottunk Uranuszról és holdjairól.

„Ezek az eredmények azt sugallják, hogy az Uranus rendszer sokkal izgalmasabb lehet, mint korábban gondoltuk. Lehet, hogy a holdak alatt olyan óceánok találhatók, amelyek tele lehetnek élettel” – mondta Dunn. Linda Spilker, aki fiatal tudósként dolgozott a Voyager programban, szintén örömmel fogadta a friss felfedezéseket. A NASA Voyager küldetéseiért felelős projekt tudósa kiemelte, hogy rendkívül izgalmas látni, hogy az 1986-ban gyűjtött adatokból új eredmények és felfedezések születnek.

Dr. Affelia Wibisono, a Dublin Institute for Advanced Studies kutatója, aki független a kutatócsoporttól, „nagyon izgalmasnak” minősítette az új eredményeket. Megjegyezte, hogy mennyire fontos visszatekinteni a régi adatokra, hiszen ezek mögött új felfedezések rejtőzhetnek, amelyek segíthetnek a következő generációs űrkutatási küldetések megtervezésében. A NASA már éppen ezt teszi a legújabb kutatások eredményeként. A Voyager 2 1986 óta nem járt Uranus mellett, de a NASA tervezi, hogy 10 éven belül új küldetést indít, az Uranus Orbiter and Probe-t, hogy közelebbről is megvizsgálja a bolygót.

A NASA szakembere, Dr. Jamie Jasinski hangsúlyozta, hogy a küldetés tervezése során figyelembe kell venni a Voyager 2 adatait. „A jövő űrszondájának néhány műszere a Voyager 2 tapasztalataira épül, amikor az egy szokatlan esemény közepette haladt el a rendszer mellett. Újra kell gondolnunk, hogyan tervezzük meg a műszereket az új küldetéshez, hogy a legjobb tudományos adatokat gyűjthessük” – mondta. A NASA Uranusz-probája várhatóan 2045-re érkezik meg, amikor a tudósok remélik, hogy megtudják, vajon ezek a távoli, jéghideg holdak, amelyeket korábban halott világoknak hittek, valójában élet lehetőségeit rejthetik.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/cgk1333k0ypo