A Cardiff melletti középkori temető felfedezése folyamatosan újabb és újabb rejtélyeket tár fel az archeológusok számára. Az elmúlt évben bejelentett felfedezés, amely a 6. vagy 7. századra datálható, különös helyzetben fekvő csontvázakat és váratlan leleteket tartalmazott, most újabb izgalmas információkkal bővült. A kutatók most arra a megállapításra jutottak, hogy a temetőben eltemetett személyek többsége nő, és bár csontjaik kopás jeleit mutatják, ami arra utal, hogy nehéz fizikai munkát végeztek, meglepő módon gazdagság és luxus nyomait is felfedezték.
A helyszínen végzett ásatások során eddig 39 felnőtt csontvázát találták meg, amelyeket a vastag mészkő alapzatba vájt sírokban helyeztek el. A projekt vezetője, Andy Seaman, a Cardiffi Egyetem kutatója elmondta, hogy a temetkezési helyszín körüli rejtélyek folyamatosan növekednek. „Minden egyes alkalommal, amikor azt hisszük, hogy megértettünk valamit, újabb információk merülnek fel, és a helyzet egyre izgalmasabbá válik” – mondta Seaman. A temető, amely a Fonmon kastély területén található, eddig a terület körülbelül felét fedezték fel.
A kutatók felfedeztek egy olyan nőt is, akit egy árokba dobtak, ami éles ellentétben áll azzal, ahogyan a többi eltemetett személyt gondosan helyezték el. „Még nem tudjuk pontosan, mit jelent ez, de elképzelhető, hogy ez a közösségre jellemző, vagy lehet, hogy ez csak egy temető egy szélesebb tájban, esetleg más részein több férfi található” – tette hozzá Seaman. Az ásatások során két gyermek csontvázát is megtalálták, ami meglepően alacsony számnak számít a korabeli magas csecsemőhalandóságot figyelembe véve. Az ő eltemetésük is érdekes jellemzőkkel bír, mivel a sírjuk visszatöltésére használt föld eltér a felnőttek sírjaiban használt anyagtól.
A helyszínen talált tárgyak tovább növelik a rejtélyt, hogy kik is voltak ezek az emberek. A sírokban talált kerámia törmelékek és finom, gravírozott üvegek valószínűleg a látogatók által hozott étkezések nyomai, akik a halottakkal való látogatásuk során fogyasztották el azokat. Seaman elmondta, hogy az üveg ritkaságnak számít, és ahol megtalálható, ott általában jelentős státuszú helyszínek vannak. A kutatók azt feltételezik, hogy ezt az üveget a Levant területén – az Egyiptom körüli térségben – készítették, majd Dél-Franciaországban alakították edényekké, és valószínűleg borral együtt érkezett ide.
Mindezek a tárgyak arra utalnak, hogy a temetkezési hely nem egy átlagos közösséghez tartozott. A csontvázak gondos elhelyezése is beszédes, hiszen egyesek vízszintesen, mások összegömbölyödve, mindannyian kelet-nyugati irányba néznek. A csapat még nem tudja, miért kezelték olyan eltérően azt a nőt, aki az árokba került, de úgy vélik, hogy ő talán kitaszított vagy bűnöző volt. A Cardiffi Egyetem laboratóriumába vitték a csontjait, hogy többet megtudjanak róla.
A kutatók különösen érdeklődnek a csontvázak fogai iránt, mivel a fogak növekedése egyedi nyilvántartást ad arról, hogy az illető mit evett az élete során. Dr. Katie Faillace, egy osteológus, elmondta, hogy a vizsgálatok alapján a temetőben eltemetett emberek étrendje rendkívül egységes volt, főként szénhidrátokban gazdag, de nagyon kevés húst fogyasztottak. Érdekes módon azonban halat egyáltalán nem találtak az étrendjükben, ami különösen figyelemre méltó, hiszen a rómaiak távozása után a halak nyomai eltűntek az étrendből.
A nyár folyamán a kutatások folytatódnak, és az archeológusok megkezdik a temető másik felének feltárását. Seaman reméli, hogy sikerül válaszokat találniuk a felmerült kérdésekre, és bár sok ellentmondás még megoldásra vár, a céljuk az, hogy feltárják a temető egyes közösségeit és azok érdekes kapcsolatait.
