A konklávé gyors befejezése arra utal, hogy a szavazó bíborosok többsége már a kezdetektől fogva úgy érezte, Robert Prevost a legalkalmasabb arra, hogy szembenézzen a pápai feladatokkal. Az egyházi választás előkészítése során, a bíborosok hivatalos üléseinek és informális vacsoráinak keretében, világossá vált, hogy a keresett személyiség két kulcsszóra összpontosít: „folytonosság” és „egység”. Sokan elismerték, hogy Ferenc pápa olyan jelentős munkát indított el, amely a társadalom peremén élők felé irányult, azok felé, akik a katolikus világ szélén élnek, sőt, a hitetlenség határain kívül is. A pápa törekvése, hogy a néma többség hangja legyen, és a szegényekre, valamint azokra összpontosítson, akiknek a sorsuk nem a saját kezeikben van, sokak elismerését kivívta.
Ugyanakkor érzékelhető volt, hogy elengedhetetlen a különböző gondolkodásmódokat követő csoportok közötti (néha nagyon nyilvános) ellentétek feloldása. E körülmények között kezdett el terjedni Robert Prevost neve, mint komoly jelölt, aki Ferenc pápát a háttérből támogatta, ám sok különböző irányzat mégis sajátjaként tekintett rá. A szavazó bíborosok számára nem csupán a katolikus közösség, hanem az emberiség szükségleteit is figyelembe kellett venniük, különösen egy olyan nehéz időszakban, ahol háborúk és megosztottság uralkodik. Robert Prevost, a dupla állampolgárságú amerikai-perui bíboros, akiről beszélték, hogy otthonosan mozog Észak-Amerikában éppúgy, mint Latin-Amerikában, olyan személynek bizonyult, aki pápaként képes összekapcsolni a különböző világokat.
Ferenc pápát néha azzal vádolták, hogy nem tudott elegendő szövetségest nyerni az Egyesült Államokban a migrációval, a klímaváltozással és az egyenlőtlenséggel kapcsolatos fontos kérdésekben, mivel nem értette meg a legjobb kommunikációs módokat, hogy érveit eljuttassa hozzájuk. Azok számára, akik a folytonosság és egység képességét tartották a legfőbb követelménynek egy új pápa irányába, Leo XIV beszéde Szent Péter erkélyén erős nyomokat adott arra vonatkozóan, hogy miért választották őt a bíborosok. Beszédében a „hídépítésről” és az emberek globális egységéről tett említései Ferenc pápa gondolatait idézték, ugyanakkor a lehető legteljesebb egységről is szólt.
A pápa első napjaiban múltjának alapos vizsgálata várható. Politikai nézeteit elemezni fogják, a zaklatásokkal kapcsolatos tevékenységét megvitatják, és társadalmi ügyekben tett megjegyzéseit is felmérik. Mivel ezek az információk már nagyrészt a nyilvánosság számára is hozzáférhetők, feltételezhető, hogy a bíboros választók nem találtak olyan lényeges dolgot, ami gátolhatná a katolikus egyház vezetésében és a keresett globális morális hang megtestesítésében.
Jelentős kihívások várnak rá a jövőben. Azonban, hogy mindössze négy konklávé szavazás után került sor a döntésre, erős mandátummal indulhat a pápasága alatt, a számára legfontosabb egyházi férfiak támogatásával. Észak-Írország katolikus közössége is reagált a hírre, miszerint új pápa került a katolikus egyház élére. Brian McGinley atya kifejtette, hogy úgy érzi, Leo XIV pápaként igazságot fog mondani a hatalomnak. Leo XIV támogatta elődjét, és a figyelem most arra irányul, hogy folytatja-e az egyházi reformokat. Robert Prevost, a chicagói születésű 69 éves bíboros, a legelső észak-amerikai pápává vált, ami új korszakot nyithat a katolikus egyház történetében.
