A politikai egyetértés válsága a klímaváltozás ügyében
Amikor az Egyesült Királyság 2019-ben először vállalta, hogy 2050-re nettó nullára csökkenti szén-dioxid-kibocsátását, a parlamenti képviselők között szinte egyetértés volt, így a javaslatot szavazás nélkül fogadták el. Azóta azonban a politikai klíma jelentősen megváltozott, és a nettó nullás cél elérése egyre inkább politikai megosztottságot okoz. A Munkáspárt most egy új határidőt tűzött ki: 2030-ra szeretné elérni a tiszta energia célját. A Zöldek és a Liberális Demokraták gyorsabb nettó nullás célt sürgetnek, míg a Konzervatívok lelassítják politikájukat. Mindezek mellett a Reform UK, egy új, mainstream párt, nyíltan megkérdőjelezi a nettó nullás cél szükségességét. Még Tony Blair, egy korábbi munkáspárti miniszterelnök is kifejezte, hogy a globális klímavédelmi megközelítések nem működnek, bár később pontosították, hogy intézete támogatja a kormány céljait.
De mi történt azóta? 2019-ben, amikor a nettó nullás kibocsátási célokat kitűzték, a klímaváltozás iránti közérdeklődés rendkívül magas volt. Ez idő alatt ezrek vonultak fel az Extinction Rebellion nevű mozgalommal, és Greta Thunberg, a fiatal aktivista, olyan nagy hatással volt, hogy meghívták a parlamentbe, ahol képviselőkkel beszélgetett. Luke Tryl, a More in Common közvélemény-kutatója szerint a klímaváltozással kapcsolatos aggodalom szintje nem csökkent jelentősen, még ha az utcákon nem is látni tömegeket. Az átalakulás, amit Tryl megfigyelt, a klímaváltozásról folytatott diskurzus irányát jelzi, amely most már inkább arról szól, hogy ez hogyan érinti az emberek pénztárcáját, és hogy a klímaváltozás elleni küzdelem növeli-e az ország biztonságát.
A politikai diskurzus a bal és jobb oldal között is egyre polarizáltabbá vált. A Munkáspárt és a Liberális Demokraták szavazói a klímaváltozást a három legfontosabb kérdésük között tartják számon, míg a Reform szavazói egyre inkább elutasítják a nettó nullás célokat, de motivációjuk alacsonyabb. A közvélemény-kutatások szerint a Reform UK hívei közül mindössze egytized szavaz a pártra a nettó nullás cél miatt. A politikai diskurzus megosztottsága sokkal élesebb az úgynevezett „elit szinten”, mint a közvélemény szintjén.
A Reform UK előretörése szintén hozzájárult a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus felerősödéséhez, amelyben a párt „nettó buta nulla” kampánytémát hirdetett. Richard Tice, a párt alelnöke elmondta, hogy a közelmúltban tartott helyi választásokon való eredményeik azt mutatják, hogy a klímaváltozással kapcsolatos diskurzus felkerült a politikai napirendre. „Az emberek az ajtókon kopogtatva beszélnek a bevándorlásról, de a következő téma mindig a megélhetési költségek és a számlák. Amikor mélyebben beleássuk magunkat, láthatjuk, hogy a megélhetési költségek emelkedésének jelentős része az energiaárak növekedéséből fakad.” Tice hangsúlyozta, hogy az emberek egyre inkább tisztában vannak azzal, hogy a megélhetési költségek emelkedése a klímaváltozási intézkedések következménye.
Adrian Ramsay, az Angliai és Walesi Zöld Párt társelnöke aggasztónak tartja a konszenzus felbomlását, és a pártpolitikát okolja érte. Szerinte a politikai spektrum egyes részei el akarják terelni a figyelmet a klímaváltozásról, holott a politikai pártokon belül is van egy „értelmes klímavédelmi többség”, amelynek feladata, hogy az emberek érdekeit képviselje a megfelelő politikák kidolgozásával. Ramsay hangsúlyozta, hogy a klímavédelmi intézkedéseknek úgy kell formálódniuk, hogy azok mindenki számára elérhetőek legyenek, és hogy a zöld opciók olcsóbbak legyenek, mint a hagyományos megoldások.
A Liberális Demokraták nettó nullás szóvivője, Pippa Heylings szerint a klímaváltozással kapcsolatos politikai megosztottság részben a „nagy olaj- és gázipar” által generált nyomás miatt alakult ki, amelyet Donald Trump „bátorítása” is felerősített. A politikai diskurzus továbbá azt is jelzi, hogy a könnyen végrehajtható intézkedések már megvalósultak, most pedig azok a kérdések kerülnek előtérbe, amelyek közvetlen hatással vannak az emberek életére.
A legnagyobb politikai elmozdulás a Konzervatív Párt részéről történt, amely a 2050-es célkitűzés elfogadásától a zöld célok lelassulásáig jutott el. Kemi Badenoch, a párt képviselője, „megvalósíthatatlannak” nevezte az 2050-re vonatkozó terveket, és azt állította, hogy Keir Starmernek el kellene törölnie azokat a terveket, amelyek „csődbe viszik az országot”. A konzervatív gondolkodásúak szerint a célok elhagyása korai döntés volt, ugyanakkor reménykednek abban, hogy a párt újra elkötelezi magát a dekarbonizáció mellett.
Miközben a Munkáspárt jelentős része támogatja a vezetőség álláspontját, a párton belüli néhány csoport figyelmeztetett, hogy a nettó nullás célok támogatása feltételes. Szakszervezetek, mint például az Unite, egyre hangosabbá váltak, hangsúlyozva, hogy a zöld energia átmenetének védelme érdekében tervet kell kidolgozni. A nettó nullás célok jelenleg törvényben rögzítettek, de a Munkáspárt „tisztán energiát 2030-ra” célkitűzése önkéntes, ami rendszeres találgatásokhoz vezet a célok esetleges enyhítéséről.
A volt Munkáspárti tanácsadó, John McTernan szerint a tiszta energia iránti elkötelezettség megőrzése kulcsfontosságú a kormány politikai túléléséhez a következő választások után. „A Munkáspártnak szilárdnak kell lennie, mert ez egy választási ígéret, és különbséget jelent a jobboldali pártokkal szemben.” McTernan hangsúlyozta, hogy a pártnak nehéz, de fontos ígéreteket kell tennie, és hogy a zöld célok elhagyása politikai kockázatot jelenthet. Az Egyesült Királyság klímavédelmi céljainak jövője tehát folyamatos politikai viták tárgyát képezi, és a pártok számára komoly kihívásokat jelent.
Ezeket is érdemes megnézni
Tesla nem tervez autógyártást Indiában – közölte a miniszter
Az autó regisztrációs adó menete: Lépésről lépésre útmutató
